Miért éppen Mattatiás?

Amint címében is olvasható,
blogomat nem saját nevemen vezetem. Nemcsak azért nem, mert nem akarom - és nem
is tartom szükségesnek - nyilvánosságra hozni valódi személyazonosságomat,
hanem elsősorban azért nem, mert a bejegyzések témáját eleve meghatározza
blogom névadója. Ki is hát Mattatiás, és mivel foglalkoznak majd jórészt bejegyzéseim?

Mattatiás (Mátitjáhu Makkabeus) Izrael
fiai közül származó pap volt, akiről a Biblia a Makkabeusok első könyvében emlékezik
meg (1Mak 2). Népének azon nehéz időszakában élt, amikor "Izrael fiai közül is
soknak megtetszettek ... a (pogány) szertartások, így áldozatot mutattak be a
bálványoknak és megszegték a szombatot." (1Mak 1,43). A zsarnok hellenisztikus
uralkodó, Antiochus Epiphanes, sok más egyéb gonosz tette mellett (a
jeruzsálemi szentély lerombolása, kifosztása (1Mak 1,20-24), ill. a város
elfoglalása) - a görög istenek imádására, az ősi törvények megtagadására akarta
kényszeríteni Izrael fiait. Mattatiás azonban, a pogány isteneknek tartott egyik
áldozati ünnepen nyíltan tanúságot tett atyái hite mellett, amikor az
összegyűlt tömeg szeme láttára lerombolta a pogány oltárt (1Mak 2,25), az őt
istentagadásra kényszerítő királyi tisztviselőhöz pedig így szólt: "Ha a király
hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái
hitét és eleget tesz is utasításainak, én, a fiaim és a testvéreim atyáink
szövetségéhez hűen fogunk élni. Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a
parancsoktól eltérjünk! Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem
térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra." (1Mak 2,19-22). Végül pedig
szülővárosának lakóit harcra szólította fel e szavakkal: "Akiben még van
buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!"
(1Mak 2,27). A hegyekbe menekülő Matttatiást népéből sokan követték. Ezzel az
eseménnyel vette kezdetét a Makkabeus felkelés (Kr.e. 167-164).

Isten parancsa a mai ember
számára is ez: "Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről,
a szolgaság házából. Senki mást ne tekints Istennek, csak engem" (Kiv 20,2-3) Világos
és egyértelmű parancs! Mégis sokan semmibe veszik, s idegen isteneket imádnak,
(új)pogány vallások praktikáit követik. "Olyanok lesztek, mint az istenek, akik
ismerik a jót és a rosszat" (Ter 3,5) - szól álnokul a Kísértő a sok
"hasonmás", "faragott kép", mágikus okkult praktika mögül a ma emberéhez is, s
tömegesen szedi hiszékeny áldozatait. A New Age futótűzként terjed. Ezért ma is
szükség van "Mattatiásokra", akik nyilvánosan ledöntik ezeket a pogány oltárokat,
s bátran folytatnak szellemi harcot ezen sátáni ideológiával szemben.
Születendő blogom is ezt a célt tűzte ki maga elé. Válaszolni kíván részben keresztény,
részben pedig általános emberi értékeket felsorakoztató érvekkel azokra az
ezoterikus tárgyú írásokra, amelyek manapság terjednek, akár az interneten,
akár nyomtatott formában. A harcot azonban nem emberi okoskodással, a teológia
tudományos, nehezen érthető érveivel akarja megvívni, hanem a Szentlélek
bölcsességével és erejével, hiszen ha Ő velünk, kicsoda ellenünk! Szólaljanak
meg tehát a hétköznapi tapasztalatok, tegyenek azok tanúságot az okkult
praktikák káros voltáról, s Isten mindenhatóságáról, szeretetéről! (Jómagam
egyetlen okkult praktikában sem vettem részt, tapasztalataimat a körülöttem
élő, ezotériával foglalkozó embertársaim életpéldáiból, ill. az e témához
kapcsolódó keresztény szakirodalomból veszem.) - Az oldalra időközben egyéb,
nem ezotériával foglalkozó, de vallásos tárgyú írásaim is fel fognak kerülni.

Írásaimat elsősorban a keresztény
(keresztyén) híveknek szánom, de feltétlenül számítok a keresztény álláspont
felé nyitott embertársaim meglátásaira, tapasztalatára, véleményére is. Szívből
remélem, hogy blogom internetes felülete a gondolat-megosztás és tapasztalatcsere
aktív színtere lesz, így szolgálva mindannyiunk lelki épülését, örök
üdvösségét. E szellemben szívesen fogadok, sőt várok is minden hozzászólást,
tanúságtételt, ill. építő, javító szándékú kritikát, stb. az oldalon megadott
e-mail címen.

A Makkabeus-felkelés az Úr
népének GYŐZELMÉVEL ért véget. A harc megkezdését követő harmadik évben a
jeruzsálemi templom zsidó szokásait állították vissza, három évtizeddel később
pedig Izrael földje teljesen felszabadult az idegen uralom alól. Mindezt az Úr
vitte végbe, az ő Istenük, aki kiszabadította népét a szolgaság házából,
bevezette őket Kánaán földjére, és mindvégig a gondjukat viselte. A mi
harcunkat is győzelemre segíti, ha hűségesek vagyunk Hozzá, és "nem térünk el
hitünktől sem jobbra, sem balra": mindenben alázatosan elfogadjuk Egyházunk
tanítását és vezetését, s engedelmesen követjük azt. Meggyőződésem, hogy ez, és
csakis ez lehet az okkultizmussal folytatott szellemi harc legfontosabb
fegyvere. Ezért, mivel semmilyen teológiai képesítéssel nem rendelkezem, egy
katolikus hitoktatótól kértem írásaim rendszeres lektorálását. Köszönöm a
segítségét.