Új kezdet – Valóban a csillagokban van megírva a jövőd?

Újra itt a tavasz! A téli hónak nyoma sincs már. A fák rügyeiket bontogatják, s a langyos tavaszi szellő virágok illatát hozza felénk. Méhek döngicsélésétől és madarak énekétől hangos a természet. A nappalok is egyre hosszabbak.

A napéjegyenlőség és a csillagászati tavasz beköszönte – úgy tűnik – idén is felkeltette az asztrológusok érdeklődését, akik mindig messzemenő következtetéseket igyekeznek levonni a csillagok állásából. Egy asztrológus például rövid ismertetőjében, mellyel március végén megtartandó előadására hívja fel közönsége figyelmét, így ír: „Az előadás különleges aktualitása az egész tavaszt meghatározó nagy fény-háromszög három lassú mozgású bolygóval (Plútó, Uránusz, Jupiter), valamint az általam "Húsvéti Papírsárkánynak" elnevezett nagy horderejű fényszög, mely egy teljes sorskeresztet formáz az Égen Húsvét napjaiban, de lényegében már április elejétől feláll.”

A „sorskereszt” fogalmának említése sejtető; arra enged következtetni, hogy a csillagok állása szorosan összefügg emberek, emberközösségek, sőt egész nemzetek sorsával, s ez az összefüggés általunk is könnyen észrevehető, sőt bejósolható. Az írás továbbolvasása során aztán világossá is válik, hogy a megfogalmazás korántsem véletlen elszólás. A szerző ezt valóban komolyan gondolja, s néhány sorral lejjebb meg is erősíti: „Kardinális keresztről van szó, tehát új időket elindító, valódi sorsformáló erőket hoz ezen a varázslatosan szép tavaszon!” A sorsfordító „kardinális kereszt” megjelenése az „Égen”, ill. a tavaszi napéjegyenlőség pedig – a szerző-előadó szerint – csak egy dolgot jelezhet: az új kezdetet! „Itt van tehát a lehetőség, hogy egy új korszakot nyissunk életünkben, hogy valamit tiszta lappal indítsunk el, de előtte még ebben a pár napban a halak zodiákus jelében érdemes még egyszer befelé figyelve összegezni életünket, s lezárni, befejezni magunkban mindazt, ami már nem része sorsunknak. … Ezen összegzésre, lezárásra alapozva lehet ugyanis egy magasabb szinten elindítani sorsunk új körét, az új időket március 20-án, s az azt követő hetekben” – írja.

A szerzőnek igaza van abban, hogy az általa említett „új idők” kezdetét egy „kardinális KERESZT” határozza meg. Ezt a keresztet azonban ne az „Égen” keresd, kedves olvasó! Ez a kereszt ugyanis Krisztus keresztje. Ez hozta el számodra a megváltást, az új kezdetet. Nem a csillagokban van tehát megírva a jövőd, melyet csupán a kegyetlen sorsszerűség irányít, s amely elől bármit teszel is, úgysem menekülhetsz többé! Életed, jövőd és sorsod mindenestől Isten kezében van. Ő formált téged nagy gonddal anyád méhében (Zsolt 139,13), Ő emelt arcához, mint a bibliai Efraimot, amikor még kicsi és erőtlen voltál (Oz 11,4), s hozzá hasonlóan fiaként gyönyörködött benned. Ő fogadott vissza atyai házába, mint tékozló fiát (Lk 15,11-24). Igen… Isten szeret téged – „örök szeretettel”! (Jer 31,3) S ezt az irántad érzett „örök szeretetét” ott bizonyította be neked, a kereszten haldokolva. HALÁLOSAN komolyan vett tehát, mint barátját, megelőlegezve számodra bizalmát. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). S ezt a bizalmát még az sem tudja megtörni, ha látja, hogy egyáltalán nem veszed Őt komolyan, s ahelyett, hogy Benne bíznál, szüntelenül csak az „Eget” kémleled kíváncsian, bizonytalannak hitt jövőd és sorsod után kutatva, s mindenféle ködös korszakváltásra hivatkozva próbálsz „újjászületni” – pusztán a magad erejéből… Ember! Ne próbálkozz az önmegváltással, mert nem fog sikerülni, akármilyen „jó” mágikus gyakorlathoz is folyamodsz. Jézus szavai hozzád is szólnak: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Sem varázspálcával, sem gyertyák meghatározott „szertartás” szerint való meggyújtásával, sem különböző célokra „megáldott” füstölők használatával… Semmilyen eszközzel sem! Még háromszor hét kanál lencse elfogyasztásával sem, akármennyit is „imádkozol”, vagy meditálsz hozzá. De nincs is szükséged semmiféle ilyen, vagy ehhez hasonló hókuszpókuszra, hogy Ő meghallgasson, vagy teljesítse kérésedet. Hagyd el tehát ezeket! Te magad menj Hozzá bűneiddel, lelkiismeret-furdalásoddal, szegénységeddel, szégyeneddel, szomorúságoddal, gondjaiddal, bizonytalannak hitt jövőddel… úgy, ahogyan vagy, hiszen Istened kitárt karokkal vár téged, hogy „a nyakadba boruljon” és megcsókoljon”, amikor hazaérsz (Lk 15,20). Talán te még el sem indultál Felé, de lásd, Ő már a Karjait tárja feléd – a kereszten függve…

Kedves Olvasó! Valóban „sorsfordító erőket” hozott a „varázslatosan szép tavasz”: az emberiség megváltását! Ezt ünnepeljük a keresztáldozat óta minden húsvétkor, s ez válik számunkra jelenvalóvá minden szentmisében. Ez az áldozat az életet hozta el nekünk. Neked is, kedves olvasó. Vesd le tehát a régi embert, aki voltál, és öltsd fel az újat! Tartsd meg a parancsokat, amelyeket Atyád ad eléd, de különösen a két fő parancsot: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! … Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” (Mk 12,30-31). Ha így teszel, egy nagy Húsvét lesz egész életed.

Áldott feltámadást, áldott új életet kívánok szeretettel!