Próbáld ki te is? – A buddhizmus: gyógyszer, vagy méreg?

"Nekem
bevált. Próbáld ki te is!" - Ez a reklámszöveg gyakran hangzik el a
legkülönfélébb reklámokban, egy énekes, színész, sportoló, celeb, vagy
valamilyen más híresség szájából, egy sikertermék bemutatásakor. A néha túlságosan
is magabiztos híresség általában fiatal, vonzó, csinos, jóképű, egészséges - és
mosolyog! Boldognak, kiegyensúlyozottnak és minden szempontból elégedettnek láthatják
a nézők. Éppen ilyen embernek tűnik "Az amerikai Buddha" című írás "főhőse",
Lester Levenson is, egy 42 éves mérnök, akiről a fent említett írásból megtudhatjuk,
hogy egyáltalán nem remélt módon, hirtelen és gyökeresen megváltozott az élete,
s mindezt annak a "módszernek" köszönheti, amelyről a róla szóló írás szerzője
beszámol. (Ez az írás először e-mail-ben jutott el hozzám.)

A súlyosan
szívbeteg Lestert - olvassuk a beszámolóban - az orvosok kénytelenek voltak
hazaküldeni, anélkül, hogy segíteni tudtak volna rajta. Abban az időben - az
'50-es években - ugyanis még nem végeztek nyitott szívműtéteket. "Körülbelül
2-3 hete van, a cipőjét ne hajoljon le bekötni, mert végzetes lehet" - kapta
meg "elbocsátó szép üzenetként" az orvosok halálos diagnózisát, mely teljesen
lesújtotta. Hazament, s eközben szüntelenül az járt a fejében, hogy az életének
már úgyis vége. Ezen a ponton azonban a történet váratlan fordulatot vesz.
"főhősünk" - minden várakozással ellentétben - mégsem halt meg. Sőt:
ellenkezőleg. 2-3 hónappal a diagnózis kimondása után teljesen meggyógyult! A
szerző Lestert már teljesen egészséges emberként mutatja be, aki időközben tanítványok
egész seregével vette magát körül, hogy megossza velük élete nagy "titkát": a
"csodaszert", amely őt nemcsak meggyógyította, hanem ilyen boldoggá és kiegyensúlyozottá
is tette. "Nekem bevált. Próbáld ki te is!" - szinte sugallja tanítványai felé.
S ők teljesen elbűvölten és őszinte érdeklődéssel néznek tanítómesterükre:
vajon mi lehet az a "nagy titok", amiről beszél? A tanító pedig fokozatosan
bevezeti tanítványait a "titok" rejtelmeibe, csepp kételyt sem hagyva bennük afelől,
hogy mindaz, amit ő megmutat, az egyetlen helyes út, amin járniuk szabad, hogy valóban
egészségesek, boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek. Erre a "nagy titokra" az
olvasó előtt is fény derül majd, erről azonban még ne rántsuk le a leplet.

Az olvasóban
- az írás kapcsán - talán önkéntelenül is felvetődik a kérdés: Valóban egyetlen
lehetséges út az, amelyet ez a "tanító" felkínál? Ha az írást tovább olvassuk,
megtudhatjuk, mi történt "hősünkkel" a "csodás" gyógyulást követően. "Az
eredmény az lett, hogy a teste egyre inkább megkönnyebbült, a lelke is szabadabbá
vált. Körülbelül három hónappal a halálos diagnózis után teljesen gyógyult
testtel rótta New York utcáit éjjel-nappal."
E ponton az olvasó elkezd gyanakodni. Fejében visszhangoznak az elolvasott
utolsó szavak. "Éjjel-nappal? Vagyis szünet nélkül? Talán nem tud megállni...?
Miért?" - kérdezi az olvasó rosszat sejtve, s úgy tűnik, gyanúja nem alaptalan...
"a gerince mentén nagyon intenzív energiaáramlás indult meg, a teste könnyűvé
vált, és folyamatos orgazmusszerű élményt élt meg. Annyira jó volt, és intenzív,
hogy kezdett zavaróvá válni. Valahogy igyekezett levezetni, ezért gyalogolt,
éjt nappallá téve." Az olvasó megretten. Balsejtelme beigazolódott: Lester, a
főhős, nem tud megállni; akkor sem,
ha szeretne... Most már világosan érzi, valami nagyon nincs rendben a "titok"
körül. Ennek a "gyógyító csodaszernek", amely főhősünknek "bevált", bizony
komoly mellékhatásai vannak, amelyek nemcsak a mindennapi életben okoznak számára
nagymértékű kellemetlenséget, hanem maximálisan aláássák boldogságát és
kiegyensúlyozottságát is. Ennek az állandó, kényszeres bolyongásnak ugyanis semmi
köze sincs a cikkben megemlített "lelki szabadsághoz"!

A kérdés
ezek után joggal merül fel: Mi rejtőzik valójában a színfalak mögött? Én is ezt
kerestem, s a választ az írás alapos elolvasása során meg is találtam.

Lester
életéről csak annyit tudunk, amennyit a szerző megoszt velünk. Ez azonban éppen
elég ahhoz, hogy bekukkanthassunk a kulisszák mögé. Főhősünk, miután hazament,
a halálba menő reménytelenség érzésével dobált ki az életéből mindent, amire
azelőtt szüksége volt: nemcsak "ellenállásait", hanem VÁGYAIT is! Az írás arra
enged következtetni, hogy a mérnök teljes fizikai gyógyulása e lépés megtételének
egyenes következménye volt... "Ugyanis nem arról szól a történet, hogy a vágyainkkal
teleszórjuk a világot, és várjuk, hogy az univerzum, mint dzsinn ugrik az egónk
csettintésére. Pont fordítva. Amikor túl jutunk a vágyon, akkor nyílunk meg
arra, hogy megkapjunk dolgokat. Ha pedig nem jön, mert ez is lehet, akkor nem
is fog nyomasztani a hiány" - olvassuk az írás végén, mely ugyancsak iménti
sejtésünket erősíti meg. "Akkor nagyon drágán megfizette az árát" -
gondolhatnánk, de ezzel, úgy tűnik, még nincs vége! Sőt: a horribilis összegű tartozás
kifizetése még hátra van! "Rájött, hogy az, akiről azt gondolta, hogy ő Lester,
nem létezik. Nincs semmiféle különálló
létező, sem, mint test, sem, mint lélek, vagy szellem. (Legalább is úgy,
mint tapasztalat tárgya.)" Igen... Nemcsak vágyairól kellett lemondania, hanem
egész SZEMÉLYISÉGÉRŐL, még TUDATÁRÓL is! Mindenről, ami Ő MAGA!!! "... nincs semmiféle megragadható tapasztalható személyiség,
sem felsőbbrendű én. ... a tudatunk
természete nem valami helyhez, időhöz kötött valami, hanem ezeken túl van.
Olyan, mint a tér, mely magába foglal
mindent, így nincs elválasztva senkitől, semmitől" - olvassuk a
kérlelhetetlen szavakat, mint egy megkérdőjelezhetetlen, "ex catedra"
kijelentett "alapigazságot", a főhősünkről szóló írás végén. Mindezek után egy
ilyen, akaratától, tudatától, egész személyiségétől megfosztott emberről igazán
meglepő és furcsa dolog is lenne azt állítani, hogy "a fizikai világot uralta".
"Egyenesen lehetetlen" - gondolnánk. A cikk írója azonban, ahelyett, hogy ezen állítása
miatt magyarázkodásba fogna, az olvasót újabb ámulatba ejti, amikor Lester tanítványaival
kapcsolatban, akik a személyiség- és öntudat elvesztésének útját mesterükkel
együtt szintén végigjárták, ezt állapítja meg: "állandó extázisban éltek, és a
gondolataik szinte azonnal manifesztálódtak." A szerző ezzel kapcsolatban egy,
az asztalon gondolati úton mozgatható teáscsésze példáját említi. Tudjuk, hogy
az extázis, vagyis az önkívületi állapot, minden agyi kontrollt kikapcsol az
ember cselekedetei mögül. Az ember ebben a tudatállapotban tehát képtelenné
válik arra, hogy maga uralja saját magát, helyzetét, környezetét. Ha azonban a
teáscsésze megmozdul - márpedig megmozdul -, valaminek (vagy valakinek) szükségképpen
uralnia kell azt, aki a csészét öntudatlanul mozgatja! Erről a "valamiről" vagy
"valakiről" azonban az amerikai Buddháról szóló írás egy szót sem ejt. Mint
ahogyan arról sem, hogy mi történne akkor, ha egy teáscsésze, vagy valamilyen
apróbb tárgy helyett egy EMBERT "mozgatna" a tanítvány? Tudtommal ezt nevezik szuggesztionak,
amelynek a - nem orvosi célú - alkalmazása egyenesen ÉLETVESZÉLYES, ezért ezt
már a XX. század elején is törvény tiltotta hazánkban. (Az egyik keresztény
szakirodalom, megemlékezvén e törvény megalkotásának előzményeiről, egy fiatal
lányt említ, akit egy nem szakember által, nem szakszerűen elvégzett hipnózis
után nem lehetett többé felébreszteni; meghalt...) A kérdés tehát - éppen ezért -
nagyon élesen vetődik fel. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy végső soron mi (ki)
irányítja ezeket a kontroll nélküli cselekedeteket, rábízhatjuk-e egyáltalán magunkat
erre a valamire? Megítélésem szerint: NEM! Ha azonban - ennek ellenére - ezt
mégis megtennénk, annak minden bizonnyal beláthatatlan következményei lennének
mind magunkra, mind embertársainkra, mind pedig egész környezetünkre nézve!

Most
jutottunk el fő kérdésünk megválaszolásához: "Mi hát ez a titok?" Erre
válaszoljon maga a szerző: "Rhonda a
producer kétségbeesésében megkereste Halet, és ő segített Lester módszerével,
az Elengedéssel beindítani a sikert."
A "nagy" csodaszer tehát az "Elengedés". Az az internetes oldal, amelyen később
a Lester Levensonról szóló írást megtaláltam (https://palacsko.hu/elengedes), erről az
őáltala kitalált módszerről is részletesen beszámol. Például megtudhatjuk
belőle, hogy ennek a módszernek ma is akadnak lelkes tanítói, akik 20-25 fő
részvételével ún. "Elengedés kurzust" szerveznek, melyet a honlap a következőképpen
reklámoz: "Kiegészíti azokat a
módszereket, amiket esetleg eddig tanultál a sikerhez, és segít az utolsó
darabkát a helyére illeszteni a kirakósban", ill. "6 éves kortól tanították már, annyira
egyszerű." Ez a módszer nemcsak teljes (érzelmi, mentális és fizikai)
gyógyulást ígér az embernek, hanem azt is, hogy az ő szolgálatába állítja a "vonzás
törvényét", vagyis hogy az ember a környezetében mindent meg tud majd valósítani
a puszta gondolatai segítségével, amit csak akar: "Tettek rendbe kapcsolatokat, vonzottak be párt, pénzt, munkalehetőséget,
gyógyultak súlyos betegségekből" - olvashatjuk az ismertetőben. Az ember
tehát - ezek szerint - e módszer segítségével mindenhatóvá válhat - olyanná, mint Isten...? A leírtakból
egyértelműen következik, hogy: IGEN! Erre hív az örök Kísértő is, a
Paradicsomból való kiűzetés óta szüntelenül (Ter 3,5). Az ő csábításával
szemben azonban ott áll nagyon világosan és egyértelműen Jézus parancsa: "Ne
kísértsd Uradat, Istenedet!" (Lk 4,12). Bár - a fent említett ismertető szerint
- az "Elengedés" módszere "tiszteletben
tartja a világnézetedet", az imént olvasottakból már biztosan tudjuk: mindez
csupán egyszerű reklámfogás, amiből egy szó sem igaz, hiszen maga az ismertető
cáfol erre rá, a következőképpen: "Spirituális keresőknek az elme (agyi kontroll!!!
- megjegyzés és kiemelés tőlem: "Mattatiás") leállításával a megszabadulásban, megvilágosodásban
segíteni". S végül, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, milyen - a
kereszténységtől és annak értékrendjétől teljesen idegen(!!!) - vallásról is
van szó valójában, amin ez a "sikermódszer" alapul, álljon itt még egy idézet,
szintén a Lesterről szóló írásból: "Lester tapasztalatai pontosan egy Buddha
tudatállapotával azonosak, úgy, ahogy azt a buddhista tanítók magyarázzák." Igen...
A buddhizmusról van szó! A buddhista
felfogás szerint a legfőbb (mindenható) hatalom (vagyis "Isten") - a keresztény
felfogással szöges ellentétben - maga a személytelen univerzum, az ember pedig
ennek egy saját vágyak, akarat, személyiség és öntudat nélküli darabja - olyan,
mint a többi száz és százezer. Csodák természetesen előfordulhatnak - főhősünk
is meggyógyult -, ezek azonban mégsem teszik, nem tehetik az egyént boldoggá, hiszen
a buddhizmusban nincs boldogság. Nincsenek embertársak, nincs szeretet, sem
megértés, sem irgalom. Nincs igazi értelme, célja az életünknek, valójában
nincs miért küzdeni. Egyetlen "cél" van csupán: az, hogy az emberségének utolsó
szikráját is elvesztő ember gondolataiban, cselekedeteiben és egész sorsában teljesen
a KARMA mindenható hatalma alatt álljon, ennek szabad akarat nélkül - RABSZOLGA
módjára - engedelmeskedjen, hogy aztán halálának pillanatában olyan
személytelenül olvadjon bele a nagy világmindenségbe, mint amilyen
személytelenül élt... Hát érdemes így élni? Azt gondolom: NEM!!! És ezen már az a
tudat sem változtat, hogy mindenható vagy. Mert hazugság az is!!!

Isten azonban nem a személytelen univerzum, aki az
embert vágyaival, kívánságaival együtt részvétlenül nézi. Személy Ő, aki maga a
Szeretet! Személyiségeddel és öntudatoddal együtt (egyedileg) formált meg anyád
méhében. Ő fogja a kezed, s kísér végig életed rögös útján. Személyes
szeretettel - Atyádként - szeret, ezért nagyon fontos számára a te léted, s
mindaz, ami hozzád kapcsolódik: örömeid, nehézségeid, vágyaid, kívánságaid,
stb. Ő ismeri mindegyiket külön-külön, anélkül, hogy te kimondanád ezeket.
Mindig meghallgat téged, s ha úgy látja, hogy javadra szolgál, teljesíti még
legapróbb vágyaidat is. Hát még azokat, amelyek olyan nagyok, hogy elérésükre
egyedül eleve nem vagy képes! Számára még egy nagyon súlyos, gyógyíthatatlan
betegség sem jelent akadályt. Így gyógyított meg néhány évvel ezelőtt egy akkor
34 éves, súlyos leukémiában szenvedő hölgyet. A hölgy beszámolójából kiderül,
hogy betegsége 2011-ben kezdődött orrvérzéssel, egyre gyakoribb és súlyosabb
rosszullétekkel, izzadásokkal, lázzal. Elment az orvoshoz. A diagnózis - írja -
ítéletként érte: myeloid leukémia, s abból is a rosszabb prognózisú.
Ápolónőként azonnal felfogta ennek rettenetesen súlyos voltát. Szó szerint
idézek tanúságtételéből: "Féltem, tiltakoztam, küzdöttem, majd Istent
kérdeztem, vádoltam miért Uram, és biztos? A válasz hamar megjött: Igen.
Megrémültem. Jött a többi szörnyűség, csontvelővétel, kemoterápia, de csak
rosszabb lett minden. Míg Isten válaszolt. Február 24-én pénteken mennem
kellett a Hematológiára, ahol az orvosom újra vért vett és közölte, hogy sajnos
a kemónak nincs nagy eredménye, így most már igen sürgető a csontvelő
transzplantáció, elő is jegyeztek rá. Amíg vártam a vérvétel után, így kértem
az Urat: Uram, te látsz engem és biztos vagyok benne tudod mit érzek. Annyira
szeretném, ha elvennéd ezt, had legyek veled, vegyél magadhoz. Erre: 25-én
élettel ajándékozott meg. Azt követő éjszaka nagyon rosszul voltam, nem is volt
kedvem másnap a gyógyítóra elmenni, de azért elmentem egy ismerősöm kedvéért.
Nem akartam elmenni, de ő ott várt engem a gyógyító alkalmon azért, hogy
átölelhessen a szeretetével. Ott az ima alatt nem éreztem semmit, ha nagyon
akarom, akkor talán egy kicsi meleget, de vastag kabátban voltam, és talán
utána mintha kevésbé fájtak volna a csontjaim. Másnap viszont nagyon jókedvűen
ébredtem, éjjel nem izzadtam, nem voltak tüneteim!

Elmentem
soron kívül hétfőn az orvoshoz és kértem, vizsgáljon meg újra. Megtette. És
utána égindulás, idegeskedés, orvosi fejek összedugása, kiabálás a telefonba,
ki validálta ezeket a leleteket, jöjjön fel a laboros, jöjjön fel a vérautomata
szerelő... és még egyszer meg is szúrtak, de ismét csak negatív. Az AB-s
vércsoportom O-ra változott. Ezt is megismételték újra, ellenőrizték. Újra
vettek csontvelő mintát is. Ez is negatív lett, bár erről még papírom nincs, de
telefonban már mondták. A leleteim egészségügyi szakértőnél vannak, kideríteni,
mi történhetett. Nekem azonban hematológus szakorvosi papírom van minderről:
AB-s vércsoport és most O-ás, ismételve is O-ás, bele van írva, hogy "a beteg más
orvosnál nem járt, elmondása szerint Damian Stayne gyógyító alkalmán gyógyult
meg", bele van írva, hogy "a 34 éves nőbeteg orvosi szempontból
megmagyarázhatatlan módon gyógyult meg", és az is, ami a legfontosabb:
diagnózis: Sine morbo, azaz egészséges!" Ez a "34 éves nőbeteg", vagyis Brigi,
gyógyulása óta édesanyámék közösségének egyik tagja. Orvosi leleteit, melyekkel
mindez bizonyítható, édesanyám közösségének másik tagja őrzi, aki orvos. Igen...
Csoda történt! Mert Istennél, aki mindenható, semmi sem lehetetlen! (Mk 9,23) Nem
kell tehát elengedned semmit. Neki add oda! Az Ő kezében van a legjobb helyen
mindened!

Ez az igaz
történet, amelyről most beszámoltam, csak egyetlen apró jele Isten irántunk
érzett végtelen szeretetének. Ez a szeretet sohasem vár viszonzást, csak ad, és
mindig csak ad, kifogyhatatlanul, ingyenesen. Nem kérdezi: meg tudod-e fizetni?
Úgysem tudnád!

Egyet azonban megtehetsz: elfogadod Őt életed egyetlen Urának, Tanítójának és Mesterének,
viszontszeretve Őt teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Mindezeken
kívül pedig betartod parancsait, s ezek közül is a legfontosabbat: "Senki mást
ne tekints Istennek, csak engem." (Kiv 20,3). Ha így cselekszel, boldog lesz az
életed, ahogyan az enyém is az.

Kedves olvasó! Nekem bevált. Próbáld ki te is!