Léted üzlet, vagy ajándék? – Gondolatok a reinkarnációról egy írás kapcsán

A "Reinkarnációs szerződés" című
írás (https://dudus.hu/wp/reinkarnacios-szerzodes/)
a reinkarnáció (lélekvándorlás) tanait ismerteti (vagy inkább népszerűsíti?)
egészen sajátos módon: szerződés-formába öntve. Ez a megoldás nemcsak újszerű
és ötletes, de azt is sugallja a kedves olvasó felé, hogy vele valóban szerződést
kötött valaki vagy valami (ez nem derül ki egyértelműen az írásból) valamire, amely
- mint később látni fogjuk -, igencsak gyenge lábakon áll. Miért?

Bár nem vagyok jogász, fogalmaim
szerint a szerződés két EGYENRANGÚ fél (ember, csoport, cég, stb.) SZABAD
AKARATÁBÓL történő megállapodása. A szerződő felek a megállapodás minden apró
részletét írásban pontosan lefektetik, majd jóváhagyásuk jeleként kézjegyükkel
látják el. Minden szerződés felbontható, vagy automatikusan megszűnik, ha
bizonyos feltételek vele kapcsolatban teljesülnek. Most vizsgáljuk meg, hogyan
érvényesülnek ezek az alapelvek ebben a "szerződésben"! Kik a szerződő felek, s
valóban érvényesül-e közöttük az egyenrangúság alapelve?

Az írás szerint az egyik fél az
EMBER (így, csupa nagybetűvel), akivel a szerződés megköttetik. A "szerződés"
elolvasása közben az EMBER fantasztikus dolgokat tud meg magáról. Például ezt:
"§ A SZÍVÉN és/vagy a TUDATÁN keresztüli különleges kapcsolat segítségével Ön
minden válaszhoz hozzáféréssel rendelkezik." Vagy ezt: "§ Az oktatási termen
belül minden reagál a SZÍV és/vagy a TUDAT kisugárzására." Tehát az EMBER
nemcsak mindentudó, de mindenható is... Ez sokkal több, mint
amiről valaha is álmodott! "Isten vagyok?" - kérdezi magától döbbent
csodálkozással, s tovább böngészi a "szerződést": "§ Saját testével
játszadoznia jogában áll." S az ilyen megerősítő válasz elolvasása után, egyre
növekvő öncsodálatában már végig sem gondolja, milyen rettenetes
következményekkel járhat mindez. (Az a húsz év körüli lány sem gondolta végig,
aki néhány évvel ezelőtt öngyilkosságot követett el, lelkileg egy életre
tönkretéve szerencsétlen szüleit.) Ehelyett, a "szerződést" tovább olvasva,
ebbe a mondatba botlik bele: "§5 Azt tehet, amit csak akar. Figyelem. Minden
amit másokkal szemben elkövet, visszatér Önhöz." "Mikor lesz az!" - gondolja
magában az EMBER hatalmas önbizalommal, minden felelősségéről megfeledkezve -
"Talán a következő életemben... Úgysem érem meg!" - És gátlástalanul él a
"szerződés" eme pontjában biztosított "jogával". Azt tesz, amit csak akar... Mert
tudja jól, és magáénak is érzi mindazt, amit szintén a "szerződésben" olvasott:
"§ A szabályok arra valók, hogy az ember fölülvizsgálja őket." "Azt tettem,
amit egész életemben tenni akartam. ÖLNI!" - nyilatkozta egy amerikai ámokfutó nem
is olyan régen, aki, miután nővérére gyújtotta házukat, a helyszínre érkező
tűzoltók közül kettőt hidegvérrel agyonlőtt... Ő is csak a "szerződésben"
deklarált jogaival élt - függetlenül attól, hogy hitt-e a lélekvándorlásbanIgazán nem lehet kárhoztatni érte, ugye?

Ez a "szerződés" azonban, úgy
tűnik, a valóságtól is legalább annyira távol áll, mint az alapvető erkölcsi
normáktól. Az első rész 9. pontjában ugyanis ez olvasható: "§9 Ha teste
elpusztul, vagy már nem működik, újat kap. Persze ez egyes esetekben várakozási
idővel járhat." Később pedig ezt találjuk: "§ Kiváltképpen az éjjeli órákban
alkalma nyílik, hogy elhagyja a testét. A testen kívüli tapasztalatok nem
tárolódnak a testben illetve az agyban." "Elhagyja a testét"? "Testen kívüli
tapasztalatok"? "Miről van szó???" - Az olvasó csak kapkodja a fejét, sehogyan
sem érti... Aztán egyszer csak mindent megért: "§ A tudományos szakvélemények és a szent írások az összezavarást szolgálják." (kiemelés tőlem: "Mattatiás")
Hát persze! Erről van szó! Aki mást állít, mint amit itt írva látsz, annak ne
higgy - sugallja az olvasó felé a "szerződés" névtelen készítője.

De ki a másik szerződő fél? Ki
kötött szerződést az emberrel? Ez csak nehezen derül ki, mintha nem
is volna fontos. (Az EMBER mindenhatósága mellett az ő jelenléte valósággal
eltörpül...) Pedig nagyon is fontos! Ahhoz azonban, hogy ezt a valakit (vagy
valamit) megismerjük úgy, ahogyan a "szerződés" indirekt módon mégis elénk tárja, szót kell ejtenünk
a reinkarnáció tanáról. "A lélekvándorlás
tanítása röviden: az "örök egy"-bõl kiszakadó lélek arra kényszerül,
hogy minduntalan új testet öltsön fel, hogy az újraszületések sorozata után
megtisztulva visszaolvadhasson a világlélekbe /amelynek az egyes keleti vallások különféle neveket
adnak/." (https://www.lmrkat.hu/szektak.html#lelek,
kiemelés tőlem.) S mivel - szerintük - Isten csak egy személytelen világlélek, ezért
az ember életét az ugyancsak személytelen végzet, a karma irányítja. Így az
ember személyes szabadságot és boldogságot sohasem érhet el, legfeljebb
szenvedései szűnnek meg, amikor az újjászületések sorozata után beleolvad a nagy egészbe. Ez a személytelen törvény
(karma) mindenkire egyformán hat. Egyéni elbírálásról szó sincs! Olvassuk csak,
mit ír a 7. paragrafus: "§7 A szerződés mindenkire egyenlő érvényben
vonatkozik. Nincsenek kiváltságok, akkor sem ha néhányan ezt állítják. A kézzel
bejegyzett változtatások nem érvényesek." Később pedig ezt olvassuk: "§
Különleges záradék nincsen." Mindenkire egyformán vonatkoznak az alábbi
feltételek: "§6 Egy lecke addig ismétlődik, míg teljesen meg nem értette. Akár
inkarnációkon keresztül." "§10 Az inkarnációs szerződés akkor jár le, ha minden
lecke kielégítő eredménnyel zárul." Bár a szerződés a következő paragrafusban
még megjegyzi: "§11 Azt, hogy mi számít kielégítőnek, Ön határozza meg", a
mindenkire egyformán könyörtelen karma kényszerítő hatása alatt kétségbeesetten
vergődő ember régen tudja már: ő maga semmiről sem dönthet többé. "Az ember a végzet játékszere, fölösleges
igazságot keresni, legjobb, ha beletörődik a világ menetébe az ember, a
rossz ellen nem érdemes küzdenie. Valójában nem tudjuk, mi a bűnünk, miért kell bűnhődnünk és azt sem, kitől remélhetünk irgalmat
vagy segítséget - itt nincs örömhír, a végzetben sem igazság, sem szeretet, sem megértés nincs" (https://www.lmrkat.hu/szektak.html#lelek). Akkor sincs, ha az embernek "szerződésben"
deklarált "joga", hogy: "Kérvényezheti a megbocsátást." S a végzet által
teljesen lesújtott embert ezek után már az sem érdekli többé, hogy: "§ Önt
szeretik. Akkor is, ha Bronxban vagy Szomáliában van. Minden más - illúzió." Valóban az! - érzi a lelke
legmélyéig becsapott ember - Illúzió! De még milyen nagy ILLÚZIÓ!!!" Hazudnak a
szavak, hazug az egész szerződés, de most már úgyis mindegy... Nincs kihez
fellebbezni, nincs kitől jogorvoslatot kérni. Egyetlen lehetőség talán még
maradt. Felbontani ezt a hazug szerződést, melyet alá sem írt, befejezni a
benne nem is vállalt "inkarnációt", és kezdeni mindent elölről, tiszta lappal,
megváltozott feltételekkel. De szép is lenne! "Illúzió" - sugallja minderre
válaszul a "szerződés". A legutolsó pontban ugyanis ez olvasható: "Jelen
szerződés fel nem bontható." Hasztalan tehát minden további próbálkozás. S
mintha ez még mindig nem volna elég, a "szerződés" mindehhez cinikus hangon ezt
fűzi hozzá: "mivel Ön a szerződéshez már beleegyezését adta, hasztalan azon
keseregni, hogy Ön itt van." És: "Az inkarnáció szándékos befejezése
haszontalan ügyintézést von maga után." Ez aztán már valóban az utolsó
kegyelemdöfés! Szó sincs tehát egyenrangúságról vagy kölcsönös beleegyezésről!
Az ember már nem "EMBER" többé; csak "ember", így, csupa kisbetűvel, egy icipici
pont ebben a nagy világmindenségben. S nemcsak hogy hatalma nincs, hanem még ő
maga van alávetve a sors, a végzet kényszerének.
És ennek a kényszernek a rabságából már nincs többé szabadulás! Ennek a
gondolata valóban elviselhetetlen! Ezt kaptad hát, te "EMBER"! Most viseld
egész életeden, vagy akár "inkarnációkon át"!!!

De jó, hogy mindez nem igaz!
Isten nem az, akinek ez a hazug szerződés bemutatja. Nem titkol el magából
semmit, hiszen az a célja, hogy az ember megismerje (és megszeresse) Őt. A
(keresztény) "szent írásokban", a
Bibliában beszél magáról, nemcsak a próféták (ihletett) szavai által, hanem az
értünk emberré lett második isteni személy szavai, tettei, és egész élete
által. Mindezekből megtudhatjuk, hogy Isten SZEMÉLY; méghozzá ÉLŐ, érző, gondolkodó
személy, aki nemcsak mindentudó, hanem mindenható is. A világban nem a
káosz uralkodik, s még csak nem is a személytelen világlélek végzetének (karmájának)
könyörtelen hatalma, hanem a személyes Isten végtelen bölcsessége, amellyel a
világot fenntartja, és igazgatja az Ő szent céljai felé.

Az előzőekben már említett Biblia
az emberről is beszél nekünk. Az ember, Isten TEREMTMÉNYE (Ter 2,7), sem nem
mindentudó, sem nem mindenható, még minden hazug és csalfa ígéret (csábítás)
ellenére sem (Ter 3,5). Csak por és hamu, s Isten nélkül teljesen tehetetlen
(Jn 15,5). Létünk nem a végzet kényszere, hanem a minket szeretetből teremtő
Isten akarata. "Legyél!" - szólt hozzád is Isten egykoron, fogantatásod
pillanatában. Ő alkotott meg anyád méhében (Zsolt 139,13). Vigyázott rád életed
minden napján, s vigyáz rád most is, érjen bár veszély, keserűség, csalódás... Mert
"örök szeretettel" szeret téged (Jer 31,3). Szeret, mint Atyád és Megváltód (Iz
63,16). Szeret, mint Testvéred (Lk 11,2-4). És szeret, mint Jegyesed (Oz
2,21-22, Én 8,6). Szeret, mint a te Mindened! Életed fogantatásodtól halálod
pillanatáig az Ő szent oltalma alatt áll. Nem vagy tehát a karma kényszerének
rabszolgája! Szabad vagy! S további sorsod csakis döntésedtől függ: elfogadod-e
Őt életed irányítójának, s betartod-e törvényeit (Kiv 20,1-17). Nem az újjászületések
során fogsz megtisztulni, hiszen bármennyi életed is lenne, mind nem lenne elég
elkövetett bűneid levezeklésére. Ő tisztít meg téged - egyetlen teremtő szavával! Nála mindig kész a
megbocsátás, csak el kell fogadnod azt a bűnbánat szentségében. S életed végén
pedig nem olvadsz vissza a világlélekbe személyiséged teljes elvesztése árán,
hanem örök boldogság vár rád Isten országában. Ő téged vár, mint tékozló
gyermekét, aki hosszú útról érkezett haza (Lk 15,11-24).

Szerződés? Ugyan már! Tépd össze
gyorsan! Mert Istened és Atyád az, aki szíved ajtaján kopogtat, és bebocsátást
kér. Te döntesz, kedves olvasó. Befogadod Őt?