Így boldogok lehetünk? – „Pozitív gondolkodás”: valóban pozitív?

Prof. Dr. Bagdy Emőke „Hogyan legyünk boldogok?” című írásának (https://www.facebook.com/TunderEzoteria/posts/549225218453746) olvasása közben óhatatlanul eszembe jutott az a fiatal lány, akit egy másik, szintén ezoterikus internetes oldalon láttam. (https://www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogyaszat/a-pozitiv-gondolkodas-ereje-40870) Fényképét minden bizonnyal azért tették az oldal legelején jól feltűnő helyre, hogy létével is hirdesse az ott szereplő, „A pozitív gondolkodás ereje” című írás igazát. S a lány, úgy tűnik, maradéktalanul meg is felel ennek az elvárásnak. Szép, fiatal, csinos. És – mosolyog! Sugárzik róla, hogy minden tekintetben rendben van az élete. Ha megkérdeznénk tőle: „Mi a sikered titka?”, minden bizonnyal így felelne: „Reggel, mielőtt kinyitom a szememet, beállítom az agyamat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velem. Végigmondom magamban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!”” S szavai mögül csak úgy áradna felénk mindent elsöprő magabiztossága: nemcsak mondja, de egész lényével HISZI is mindezt. A pozitív gondolkodásnak tehát – ezek szerint – valóban EREJE van! Egy "pozitív gondolkodó" („G. K.”) szerint: „A pozitív gondolkodás a boldogság mágnese. Ha valamire gondolsz, azt vonzani kezded. Ha gondolataid szépek, akkor szép dolgokat vonzol, míg ha pesszimistán látod a világot, akkor a tragédia lesz maga az életed. Változtasd meg, és boldog leszel!” (https://www.harmonet.hu/psziche/51563-a-pozitiv-gondolkodas-12-pontja.html?komment=670) „A gondolat, a tudat hatalma – (úgy tűnik) – valóban teremt.” Még varázspálca sem kell megvalósításához! A módszerek egészen egyszerűek, és mindenki számára könnyen megvalósíthatóak. Az egyik szerint: „Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik” (kiemelés tőlem: "Mattatiás). Egy másik pedig ezt ajánlja: „a könyvjelzőid közé teszed, (felül kis narancssárga csillag) kinyomtatod, vagy minden nap elolvasod, akkor életed boldogabbá, teljesebbé és harmonikusabbá válik.” Ötletekben valóban nagyon gazdag a szakirodalom…

És milyen ez a „teljesebb, harmonikusabb élet”, amelyet célként vázolnak elénk a „pozitív gondolkodók”? Erre a kérdésre is egyértelmű választ kapunk, szintén a fent említett Harmonet oldalról. „A pozitív gondolkodás boldoggá tesz! Boldoggá, mert úgy nézhetsz majd magadra mindig, ahogy csodára nézni illik.” És hogy mit jelent számukra az a szó, hogy „csoda”? Semmiképpen sem azt, ahogyan e fogalmat mi, keresztények értelmezzük. Ez a „csoda” már nem tartja magát Isten teremtményének. Nincs is többé rá szüksége – gondolja –, hiszen ő TÖKÉLETES – önmagában! „Szeretem magam, jól kijövök magammal…” – fogalmaz a 11. pont, nem kis gőggel és önimádattal.

A „tökéletes” ember – szerintük – egyben MINDENHATÓ is! A 4. pont például így fogalmaz: „Képes vagyok elérni, amit akarok!” S hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt is megtudhatjuk: „Ha ahelyett a mondat helyett, hogy Én ezt nem tudom, azt gondolod végig, hogy tudnád megoldani, megcsinálni, pozitív gondolkodó vagy.” Tehát – úgy tűnik – a „pozitív gondolkodó” számára nincs olyan nehézség, amelyen túl ne tudná tenni magát, akár egyedül, akár szerettei segítségével (6. pont). Mindent meg tud oldani, amit csak akar; teremt – Isten nélkül!

„De én nem hiszek Istenben! És valóban nincs is rá szükségem, hiszen mindenem megvan” – felelhetnéd az imént felsorolt érvekre, kedves olvasó. Ha így teszel, nem szállok veled vitába. Mindössze felhívnám a figyelmedet még egy aprónak tűnő részletre, mely meggyőződésem szerint tökéletesen megvilágítja a pozitív gondolkodás ily értelmezésének csődjét. A gyermekneveléssel kapcsolatban például a fentiekben már idézett Harmonet oldal a következőket javasolja: „Ha a gyerekedre nem szólsz rá többé így: Ne mássz fel, mert leesel! (persze hogy leesik, hisz ezt várod tőle!) hanem azt mondod ehelyett: Ügyes vagy, kapaszkodj erősen, két kézzel! – pozitív gondolkodó vagy!” Tehát a gyermek attól függően fog leesni, vagy nem leesni, hogy ÉN mit VÁROK tőle…? A gyermek tőlünk független, szuverén, önálló egyéniség! Aki gyermeket nevel, annak talán nem kell magyaráznom, hogy ez milyen abszurd… S most tekintsünk el attól, hogy mi ennek az eszmefuttatásnak az egyenes következménye. Az, hogy a gondolataim ezek szerint MÁGIKUSAN megóvják a gyermeket a leeséstől. Ugye nem hitted volna, kedves olvasó, hogy egy ilyen ártatlannak tűnő dolognak is, mint az ún. "pozitív gondolkodás", milyen hatalmas veszélyei vannak? A másik veszélye ennél talán kézzelfoghatóbb. A "pozitív gondolkodó" ugyanis tudatosan kizár az agyából minden „negatív gondolatot”, pl. gyermeke leszidását. Játsszunk el a gondolattal, hogyan állná meg a helyét egy ilyen szülő egy-egy pedagógiai helyzetben! Éppen járni tanuló egyéves gyermeke a tűzforró kályha felé közelít, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy puszta kézzel hozzányúl. A szülő nem rántja el onnan, mert ez nem volna pozitív, ehelyett inkább még biztatná is őt: „Ügyesen mész! Csak így tovább!” Ugye nem lepődne meg, ha a gyermek súlyosan megégetné magát? – Vagy: Iskolás gyermeke egyik nap a következő beírást hozza haza az ellenőrzőjében: „Gyermeke távolról célozva leköpte az igazgatót.” A szülő megint csak nem szidja meg, nehogy belegázoljon gyermeke pozitív személyiségébe, ehelyett így dicsérné: „Ügyes vagy, kisfiam, jól tudsz célozni!” S arra már nem is merek gondolni, mi lesz ebből a gyermekből, ha felnő. Napjainkban hírhedté vált bűnözőink is minden bizonnyal így kezdhették dicstelen pályafutásukat…

De valóban jóvá varázsolható minden helyzet a puszta gondolkodásunk által? Hogyan gondolkodhat például az a szülő, akinek iskolás gyermeke még sohasem mászott fel sehová, sohasem indult meg a tűzforró kályha felé, és sohasem tanult meg járni – mert születése óta kerekes székhez kötött mozgássérült? S a szülőnek nemcsak hogy el kell látnia gyermeke körül az idővel egyre nagyobb fizikai erőt igénylő rendszeres gondozási tevékenységet, de eközben még az ő "negatív" gondolatait is hallgatnia kell: „Anya, úgy szerettem volna beállni az iskolai kosárlabdacsapatba! Milyen kár, hogy nem tudok futni és jól célozni a labdával, mert bent ülök ebben a székben!” Én, aki ezt a gyermeket gyógypedagógusként tanítom, szüleihez hasonlóan naponta végighallgatom panaszát, s eközben százszor is eszembe jutnak Jézus szavai: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Emberek vagyunk csupán! Véges lények! És nem tökéletesek, nem mindenhatók!

Lássuk, milyen választ ad az élet ilyen helyzeteire a "pozitív gondolkodó"! Szintén a Harmonet oldalról idézek: „Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.” És ha ez nem segítene? A szakirodalom ilyen esetre is kínál hathatós és jól bevált megoldást. Olvassuk csak végig a 10. pontot! „A negatív gondolkodók, elviselhetetlen emberek, szélsőséges kritizálók számára ajándékom egy mosoly, s a magam számára ajándékom a lehetőség, hogy bármikor otthagyhatom őket.” Így gondolkozik (és él) az ember, aki tökéletesnek, mindenhatónak képzeli magát! – „Boldogok lehetünk így?” – A címben az imént feltett kérdésre talán már benned is formálódik a válasz, kedves olvasó: aligha…

Milyen csodálatos Isten, aki Jeremiás próféta szavaival „örök szeretettel szeret” minket! (Jer 31,3). Olvassuk figyelmesen az Ő válaszát, mely a pozitív gondolkodókétól teljesen eltérő! „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2,6-8). Nincs tehát többé szükségünk arra, hogy olyanok legyünk, mint az Isten (Ter 3,5), hiszen Ő lett emberré értünk, felvállalva mindent, ami ezzel jár: meg-nemértést, kitaszítottságot, szenvedést, halált… „A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá” (Iz 53,4). És nemcsak viselte ezeket, hanem meg is gyógyította a Hozzá forduló szenvedő betegeket. Erről tanúskodik az evangélista is: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.” (Mt 11,5) S mivel „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13.8), Ő ezt teszi ma is! 2011. márciusában, egy római katolikus „gyógyító alkalmon” (imában Istennel töltött délután) egy 10 év körüli kislány kelt ki a kerekes székből, s szaladt körbe a termen, e szavakkal: "Köszönöm, Jézusom, hogy meggyógyítottál!" Valaki a botját, más a hallókészülékét hagyta a helyszínen, mondván: „nincs már többé szükségem rá!” Gyógyultan távoztak! Egyik alkalommal annak a templomnak a sekrestyése gyógyult meg, ahol éppen szolgáltunk. Teljesen visszakapta a látását! Azóta is szemüveg nélkül olvas. Egy 32 éves hölgy pedig egy másik imaalkalmunkról két ép petefészekkel távozott. A legdöbbenetesebb azonban egy 34 éves hölgy esete, aki egy nagyon súlyos, és a lehető legrosszabb prognózisú myeloid leukémiából gyógyult meg, úgy, hogy még a vércsoportja is megváltozott! Ez a hölgy – Brigi – gyógyulása óta édesanyámék közösségének egyik tagja. (Tanúságtételéből egy későbbi bejegyzésemben idézek majd.) Hát ennyire konkrét és kézzel fogható Isten szeretete!!! Mindehhez én már csak Jézus szavait teszem hozzá: „Minden lehetséges annak, aki hisz." (Mk 9,23)

Írásomat egy „pozitív gondolkodó”, Karsay István gondolataival zárom. „hatalmas harc dúl értünk, úgy a negatív, mint a pozitív oldalról.” (https://www.magharakademia.hu/hatartudomanyok/ezoterika/karsay-istvan-a-pozitiv-gondolkodas.html) Valóban így van! Te, kedves olvasó, melyik oldalon állsz?